Melltartó

Amikor Friedrich Dürrenmattot megkérdezték, milyen találmányt csodál a legjobban, a neves svájci író, azt felelte: a melltartót. De vajon hogyan keletkezett ez a "találmány" ?
   A század elején Otto Titzling, egy Amerikában élő, német származású fiatalember iskolái elvégeztével munkát vállalt nagybátyja fehérneműboltjában. Teltek-múltak a napok, az ifjú elárusító szorgalmasan szolgálta ki az intim ruhadarabokat kereső hölgyeket, ám igazi érdeklődést nem tanusítot. Egy nap azonban a panzióban, ahol lakott, beköltözött Swanhilda Olafsen énekesnő, aki Wagner- operákat énekelt, és termete is méltó volt az operák hősnőihez. Otto Titzling nem maradt érzéketlenül a skandináv Brünhilda iránt, és hamarosan feltűnt neki, mennyire zavarja ideálját az akkoriban népszerűsége tetőpontján álló fűző, annál is inkább, mert az énekesnő keble enyhény szólva figyelemre méltó mértű volt.
Titzling, részint a felébredő szakmai buzgalom okán, részint a szeretett hülgy iránti részvéttől vezettetve törni kezdte a fejét és hosszú, számára egyáltalán nem kellemetlen próbák után 1912 egyik emlékezetes estéjén átnyújtotta Swanhildának a világ első - rögtön extra méretű - melltartóját. Az énekesnő megkönnyebbülten pihegett az ifjú feltaláló karjaiban... 
   A jótettet üzleti siker is követett. A világháború után Otto Titzling összefogott Hans Delvinggel, egy neves fehérneműgyárossal, akivel elkezdték a melltartók nagyüzemi gyártását. Az énekesnő jól fejlett keble így mentette meg a szebbik nem képviselőit a fűző kényelmetleségétől, és szabadította rájuk a melltartót, amelynek szorítását azonban - sok férfi örömére - ma már nem egy nő szívesen elkerüli.