Fehérnemű

Miért van szükség fehérneműre? Főleg higéniai szempontból, hisz - ellentétben a felsőruházattal - az alsőnemű könnyen mosható, így a testtel közvetlenül érintkező textília mindig friss és tiszta lehet.  Az antik rómaiak már akk or viseltek a tóbájuk, tunikájuk alatt amolykor ingfelett, amikor még sem az alsó-, sem a felső nadágot sem ismerték.
   A mai értelemben vett fehérnemű őse a középkorban kezdett elterjedni és sok évszázados megpróbáltatások után a XVII. században vált általánossá Európában. A múlt század végén azután divatba jöttek a modern utódaikhoz inkább hasonlító batiszt és selyem aalsónemúk, az első világháború után pedig a műselyemből készültek.
   XVII. században még az alsószoknyáraadtak legtöbbet, mivel azt tartották a nőiesség jelképének. Hálóing, pontosabban "ágyba való" ing a késői középkorban készült először; addig meztelenül vagy nappali ingben aludtak az emberek. A háziköntös és a pongyola a XVIII-XIX. században kezdett tért hódítani, amikor az utcai ruhák olyan merevek és bonyorultak voltak, hogy otthon egyszerűen lehetetlen volt bennük kényelmesen mozogni. Korunk alsóneműi persze már meg sem kérdemlik a fehérnemű nevet, hiszen többnyire nem fehérek, hanem színsesek.